Elméleti tudásbázis

A rossz szokásokról

  • Amikor a rossz szokásokról beszélünk, általában azokra a viselkedésekre gondolunk, amik a gazdának és/vagy a környezetnek okoznak kellemetlenséget. A kutya számára ezek többsége teljesen normális viselkedéselem. Ilyen viselkedés például az ásás, a pórázon húzás, a felugrálás, az ugatás, a morgás, a talált élelem elfogyasztása, a menekülő állat üldözése.
  • Ne csak azokkal a problémákkal foglalkozzunk, ami minket zavar! Az árnyékát kergető kutya nem cuki és nem vicces. A 8 kilós kiskutya ugyanúgy komoly stresszt él át, mint a 40 kilós, amikor őrjöng a póráz végén. A porszívótól rettegő kutya félelmét könnyedén csökkenthetjük a megfelelő tréninggel, ne hagyjuk szenvedni egy életen át.
  • A jó hír, hogy ezeket a viselkedéseket általában elég jól lehet alakítani, azonban ehhez elengedhetetlen a megfelelő tréningterv.
  • A legfontosabb, hogy megtaláljuk a viselkedést kiváltó motivációt. Bizonyos viselkedéseket, mint például a hágás, a mai napig olyan mítoszok öveznek, amik súlyos félreértésekhez vezethetnek. Néhány ilyen elem olyan mélyen beitta magát a köztudatba, hogy annyira természetesnek tűnik a magyarázat, hogy el sem tűnődünk rajta, mennyire abszurd például azt feltételezni, hogy egy kutya hágó mozdulata a gazdának szóló tiszteletlenség. Abba már pláne nem szokás belegondolni, hogy egy kutyától (a jelenleg ismert kognitív képességei alapján legalábbis) milyen elrugaszkodott dolog elvárni, hogy tiszteljen minket a szó teljes erkölcsi mélységében-pompájában. Mielőtt az emberi psziché boncolgatásába kezdenénk az okokat keresve, próbáljuk ki, hogy hangzik így: a főemlős megköveteli a vele vegyes fajú, mutualista csoportban élő kutyafélétől a tiszteletet. A szaporodás joga kizárólag őt illeti meg. (Egyébként ez a gondolatmenet amúgy is számos sebből vérzik. Patakokban.)
  • Mielőtt Kantot olvastatnánk kedvencünkkel, gondolkozzunk el, állhat-e valami más ok a hágó viselkedés mögött? Az állatorvosi problémák kizárása után Morgan kánonját alkalmazva a legegyszerűbb magyarázatot kell keresnünk. Kölyökkutyánk lehetséges, hogy éppen csak játszva tanul… esetleg lehet valóban szexuális szaporodás a cél, azonban ha megvizsgáljuk, mit és milyen körülmények között hág a kutyánk, jár-e a hágás ejakulációval, stb., leszűkíthetjük a kört. Ez a viselkedés gyakran az izgatottság (ún. arousal) növekedésének jele. Egy tiszteletlennek vélt viselkedésre az ember általában sokkal előbb válaszol valamilyen megtorlással. Egy izgatott állatot remélhetőleg inkább megpróbál megnyugtatni és ennek fényében dolgozza ki a tréningtervet.
  • Nagyon fontos, hogy legyünk empatikusak. Ismerjük fel, hogy a viselkedést kiváltó motiváció, a kutyánk igénye jogos. Ássa a kertet? Valószínűleg unatkozik. Számos módja van a rózsalonc és a leander életben tartásának (a legegyszerűbb, ha elkerítjük őket), azonban ne felejtsük el megkérdezni magunktól: töltünk-e kutyánkkal elég minőségi időt?
  • Felugrál? Miért? Játszani szeretne? Fel szeretné hívni magára a figyelmet? Unatkozik? Ha érthető módon nem szeretnénk, hogy kutyánk csak úgy felugorjon ránk, taníthatunk neki alternatív, összeférhetetlen viselkedést (például üljön szépen mellettünk), köthetjük jelhez a felugrálást és vonhatjuk irányíthatóság alá a jelet… ismét: nagyon fontos, hogy emellett foglalkozzunk a kiváltó okkal is. Adjuk meg a lehetőséget a bolondozásra is, amikor eljön az ideje.
  • Gyakori hiba, hogy hajlamosak vagyunk a rosszra koncentrálni. Az azonnal feltűnik, amikor kutyánk a vállunkat kicsavarva ránt oda a kerítés mögött ugatóhoz őrjöngeni… ilyenkor általában jön a reaktív tréningterv: be kell hibáztatni a kutyát, rajtakapni a gaztetten, megrángatni, üvölteni, palackot dobálni… szerencsére ma már nem kell ősemberré változnunk – lássuk be, nem kellemes és nem is túl elegáns, de ami ennél jóval nagyobb hátrány: kapcsolatnyírásra kiváló módszer.
  • Ehelyett észrevehetjük és megerősíthetjük, valahányszor kutyánk szépen haladt el egy-egy kerítés mellett. Köthetünk ehhez vezényszót (például „tovább”), és ha igazán profik akarunk lenni, muszáj felismernünk, hogy mi az a táv és ingerintenzitás, ahol még be tudunk jutni kedvencünk agyába. Ahol nem kell ordibálnunk, ráncigálnunk. Ahol elég egy kis jelecskét adnunk a békés tovább haladáshoz. Ha ebben a zónában mozogva megerősítjük a kívánt viselkedést, fokozatosan csökkenthetjük az ívet, távot, amiben elhaladunk a kritikus kapuk előtt. Ennek a fajta tréningnek megvan a maga nem túl bonyolult technikája.
  • Egy másik buktató szokott lenni, hogy – pláne a mai világban – mindenre instant megoldást várunk. Ha egy hétig alkalmaztuk (pontosabban vagy pontatlanabbul) az ajánlott tréningtervet és nincs vagy hullámzó a javulás, máris kétségbeesünk… de gondoljunk csak bele, hány hetet töltött eddig kutyánk a régi szokásait gyakorolva…? Ráadásul rendszerint figyelmen kívül hagyjuk az ún. kioltódás előtti fellángolás jelenségét. Mielőtt egy viselkedés „kikopik” a repertoárból, felerősödik: „biztos, hogy ez nem működik?”. (Vigyázat, a teljes kioltódás ritkán történik meg, bizonyos helyzetekben előjöhet a régi viselkedés.)
  • A rossz hírem: nincs varázsszer. Van azonban egy nagyszerű tréningtechnika, ami jól használva igazi svájci bicska lehet a gazda kezében: ez a klikkerezés.

Sárvári Állatvédő és Kutyás Sport Egyesület

Az álomkutyád nálunk realitássá válhat!

Copyright © 2018

Minden jog fenntartva!

Mint minden weboldal, a sarvarikutyasuli.hu is sütiket használ a jobb és biztonságosabb működés érdekében.