Elméleti tudásbázis

Csapdák hálójában

  • Képzeljük el az alábbi helyzetet: egy szép napsütéses napon a legjobb barátunkkal sétálunk az utcán. Élvezzük a friss levegőt, a mozgást, egymás társaságát. Egyszer csak egy idegen tűnik fel az utcasarkon. Ahogy közeledik felénk egyre kevésbé tűnik úgy, hogy ki fog térni az utunkból. Egyenesen felénk jön. Próbáljuk megfigyelni az arcát, hogy vajon ismerjük-e valahonnan, de nem sok sikerrel. Amikor már csak néhány méterre van tőlünk, a karjait széttárja és így szól: ”Milyen gyönyörű!” Ezután egészen közel jön hozzánk és végigsimítja a hajunkat, megsimogatja az arcunkat, cuppog nekünk. Amikor próbálunk elhúzódni, utánunk lép, követ minket.
  • Kérdezzük meg magunktól őszintén, hogy éreznénk magunkat ebben a szituációban? Megtámadva, kiszolgáltatottan, megfélemlítve? Mit tennénk? Lefagynánk és várnánk, hogy vége legyen, megadnánk magunkat, engedelmeskednénk, nehogy feldühítsük az ellenállásunkkal? Esetleg menekülőre fognánk, megpróbálnánk segítségért kiabálni, vagy elijeszteni az illetőt?
  • Nagyon sok olyan kutya van, aki valójában semmivel sem érezné jobban magát egy ilyen helyzetben, mint amennyire mi. És habár a legtöbben sosem kívánnánk a legjobb barátunknak, hogy így érezze magát, mégis időről időre ilyen helyzetekbe hozzuk.
  • Számtalan kutya érzi magát hasonlóan vagy még rosszabbul nap mint nap az utcán, vendégségben vagy otthon. Vannak persze kutyák, akiknek minden emberi kéz a simogatás lehetőségét jelenti, és úgy örülnek bárkinek, mint régi barátoknak, de nem ők a többség.
  • Rengeteg kutyát hozunk még ennél is sokkal szörnyűbb helyzetekbe hétről hétre kutyaiskolákban és “trénerek” kezei között, ahol a megfélemlítés – legyen az palackkal dobálás, földre nyomkodás stb. – mindennapos eszközei a nevelésnek. A megadás, lefagyás, a diszkomfort nem jelzése pedig kívánt viselkedések, egy engedelmes, jó kutya ismérvei. Ha esetleg egy kutya mégis jelzi a birtokában lévő eszközök valamelyikével (ugatás, morgás, elhúzódás stb.) hogy sok, kellemetlen, kényelmetlen vagy ijesztő számára egy helyzet arról egyből van véleményünk: biztosan neveletlen, nem tudja hol a helye, bántalmazott, gyenge idegrendszerű … àNem is gondoljuk végig, hogy lehet, a hiba a mi készülékünkben van. Mi nem figyeltünk és átléptünk bizonyos határokat.
  • A kiskedvenc szó definíciója a legtöbb ember szótárában valami ilyesmi lehetne: egy passzív szeretetszivacs, ami bármikor a rendelkezésünkre áll, attól függetlenül, hogy hogyan bánunk vele.
  • De a kutyáink nem kiskedvencek. Társállatok, akik képesek örömöt, félelmet, törődést, kötődést, szomorúságot és dühöt érezni. Vannak saját motivációik, vágyaik és személyiségük. Képesek tanulni, alkalmazkodni és megfelelő segítséggel jól beilleszkedni az általunk kialakított világba. Ösztönösen keresik a társaságunkat és szívesen dolgoznak velünk együtt.
  • Miért felejtjük el hát olyan gyakran ezt? Miért nem figyelünk az igényeikre, határaikra, jelzéseikre, annak ellenére, hogy legtöbbünket csupa jó szándék vezérel?

Cukiság faktor:

Látunk egy tüneményes, bolyhos, gombszemű kis szőrmókot és mindjárt leküzdhetetlen vágyat érzünk, hogy megsimogassuk, magunkhoz öleljük, játsszunk vele. Olyan jól tud esni, amikor csóválva közelít, az ölünkbe mászik, kezünkhöz dörgölőzik. Annyira vágyjuk az érzést, hogy könnyen elfelejtjük, hogy egy másik érző lényről van szó, akinek esetleg éppen nem esik jól a közeledésünk, gyakran csak egy sokadik jelzés, például egy morgás vagy az, hogy faképnél hagy minket, ránt vissza a valóságba.

Média:

A kutyás filmek gyakran olyan romantikus képet festenek a kutya-ember kapcsolatról, ami nem valóságos, mégis ezeket a pillanatokat kívánjuk megélni a valóságban is. Nehezen vesszük észre, hogy az előttünk álló kutya nem Lassie és nem is Beethoven. Elhisszük, hogy minden különösebb kapcsolatépítés nélkül megkaphatjuk azt a feltétel néküli szeretetet, ami annyira hiányzik az életünkből.

Falka- és dominanciaelméletek:

Sok téves, meghaladott elképzelés kavarog a kutyakiképzés világában, az interneten pedig még több, amelyek szerint a kutyánk falkavezérének kell lennünk, mert a jó kapcsolat máshogy nem lehetséges. Le kell dominálnunk őket, felsőbbrendű pozíciónkra folyamatos vigyázva, különben hamar a fejünkre nőnek, amivel veszélybe sodorhatják magukat és minket is. Az ilyen elméletek gátat szabnak annak, hogy megértéssel és figyelmességgel forduljunk négylábú társaink felé.

„A kutya van értem” mítosz:

  • Ez a hozzáállás elhiteti velünk azt, hogy a kutyáknak nincsenek saját motivációi, vágyai, igényei. Életüknek egyetlen elfogadható célja, hogy minket szolgáljanak, nekünk engedelmeskedjenek. Az az általános vélemény, hogy a macskák szabad és független állatok, elfogadjuk, ha nem engedelmeskednek, sőt még a mozgásterüket sem szívesen korlátozzuk, ezzel szemben kutyáinkat egész egyszerűen szolgalelkűnek tartjuk, a saját elvárásaink mellett nem érdemesnek arra, hogy odafigyeljünk rá, ők mit szeretnének. Ebbe beletartozik az is, amikor azt gondoljuk, hogy kiskedvencként bármikor a rendelkezésünkre kell, hogy álljanak, ha szükségünk van a szeretetükre egyébként pedig csöndben aludjanak a helyükön és ne zavarjanak minket.
  • Ennek a mítosznak az eredményei az alábbi gyakran hallott mondatok: „Nem engedheti meg magának, hogy …”, „Mit képzel magáról…”, „Legyen hálás, hogy egyáltalán kihoztunk a menhelyről.”, „Ennyit igazán kibírhat.”

Mit tehetünk azért, hogy annak kezeljük kutyánkat ami, ezáltal egy nyugodtabb és diszkomforttól mentesebb életet biztosítsunk a számukra? Kiskedvencekből igazi érző, gondolkodó családtagokká léptessük elő őket? Hiszen a szívünk mélyén mind azt szeretnénk, hogy boldogan élhessünk együtt.

Megértés:
Értsük meg, hogy minden kutya egy egyedi létező. Személyiségét, viselkedését pedig számtalan tényező komplex együttese alkotja. Ezek közül csak néhány:

  • Fajtajelleg, genetikai tényezők
  • Előélet: tanult viselkedések, szocializáltság
  • Kor
  • Reproduktív státusz/ivarosság
  • Egészségi állapot
  • Lakókörnyezet

Egyéni preferenciá:

  • Néhány kutya szeret sok fajtársával játszani, mások maguknak valóbbak.
  • Néhányan a testük minden részén szeretik a simogatást, mások kifejezetten preferálják egyes testrészeiket, míg más helyeken kellemetlen nekik az érintés.
  • Néhányan imádnak húzogatós játékot játszani, mások inkább labdáznak vagy kergetőznek.
  • Előfordul, hogy fáj valamijük és nem szívesen veszik, ha oda nyúlunk.
  • Vannak, akik minden vendégnek azonnal örülnek és vannak olyanok, akiknek idő kell a kinyíláshoz.

Tájékozódás/Tájékoztatás:

  • Ha idegen kutyához közelítünk először érdeklődjünk a gazdájától és fogadjuk el, ha azt kérik, hogy ne simogassuk meg, vagy bizonyos feltételek mellett tegyük azt. (Ugyanez vonatkozik arra is, ha a kutyánkat engednénk oda egy másikhoz).
  • Tájékozódjunk a különböző stresszjelekről (szájnyalás, ásítás, merev tekintet stb.), és ha észrevesszük őket, akkor segítsünk a kutyának, hogy kikerülhessen az adott szituációból, akár azzal, hogy mi magunk eltávolodunk.
  • Gazdiként pedig merjünk beszélni, szólni, ha úgy látjuk, hogy valaki nem megfelelően viselkedik a kutyánkkal, legyen az egy udvariatlan idegen, ismerős, családtag vagy egy téves vizeken járó tréner.

Tanítás, ingerszoktatás, szocializáció:

  • Gazdiként kiemelten fontos feladatunk, hogy megismertessük a kutyánkat az őt körülvevő világgal, olyan módon, hogy az a számára is érthető legyen.
  • Minél több helyzettel találkozik, és minél inkább segítjük, hogy azokat ne fenyegetőnek élje meg, legyenek megoldó kulcsai bizonyos helyzetekre, annál kevesebb esetben fogja magát kellemetlenül érezni. Például egy-egy együttműködésen alapuló állatorvosi tréninggel elérhetjük, hogy a rutin állatorvosi vizsgálatok ne a kutya lefogásából és ártalmatlanításából álljanak, miközben az állat éppen retteg.
  • Dolgozzunk hozzáértő tréner segítségével az olyan helyzeteken, amik nehézséget okoznak a kutyánknak.

Tisztelet:

  • Végezetül pedig értsük meg, hogy van olyan a világon, hogy “nem”. Van olyan, hogy nem szeretné, ha simogatnánk és elhúzódik. Van olyan, hogy nem szeretne az ölünkben aludni csak mellettünk. Van olyan, hogy figyelmetlenek voltunk, kellemetlen helyzetbe hoztuk és ezt jelzi a számunkra. Van ilyen, előfordul, nem kell ettől rosszul éreznünk magunkat. Jobb egy őszinte “nem”, mint egy megadásból és félelemből fakadó "igen".
  • Az ember világa az emberre lett tervezve. Az hogy kutyáink képesek ehhez alkalmazkodni, mi több magas szinten együttműködni és együtt dolgozni velünk, ne vegyük természetesnek, ez egy csoda!
  • Csodálkozzunk hát rá bátran minden nap, örüljünk neki, és tegyük meg azt, ami a mi dolgunk: segítsünk, hogy nekik is ugyanilyen boldog legyen velünk élni!

Sárvári Állatvédő és Kutyás Sport Egyesület

Az álomkutyád nálunk realitássá válhat!

Copyright © 2018

Minden jog fenntartva!

Mint minden weboldal, a sarvarikutyasuli.hu is sütiket használ a jobb és biztonságosabb működés érdekében.